Az első napok

Sosem felejtem el, mikor Marcit hazahoztuk, már a liftben azon kattogott az agyam, hogy mi lesz velünk most, hogy nincs mellettünk a kórházi személyzet (orvos, szülésznő, csecsemős, nővér) aki bármikor ott van, és segít ha bármi van. Komolyan, a sötéttől is féltem, meg hogy nem ébredek fel, mikor a babám sír. És hogy egyáltalán, mit fogok én kezdeni egy újszülöttel, akit mindennél a világon jobban vártam, de most teljes valójában itt van, és főleg van. És most, Úristen, mi lesz?! Amikor első éjszaka sírt, és nem akart elaludni, vele együtt bőgtem, úgy hívtam telefonon Anyukámat, hogy "De, Anya, síííííhhhííír!", mire Anyukám csak annyit mondott, "Igen, a babák sírnak."

Na, én erre már a második gyerek után azt tudom mondani, hogy sírnak, és mindig másképpen.
Kedves Anyukák, Apukák! Nem szabad megijedni (ahogy én is tettem annak idején)! Én pici gyerekkoromtól az anyaságomra készültem, azt hittem, mindent tudok, és érzésből úgyis minden menni fog. Hát, nekem kb. 3 hónapba telt mire megismertem a gyermekemet. Akkor jött el az a pillanat, hogy meg tudtam különböztetni a síráshangjait. Addig pedig marad a listám amit minden sírás alkalmával végigzongoráztam:

1. Éhes. - megszoptatni/megetetni
2. Pisis/kakis. - tisztába tenni
3. Melege van. - vékonyabb ruha
4. Fázik. - plusz hálózsák
5. Fáj a hasa. - erre van egy nagyon jó póz (kijön büfi, puki), nekem is úgy tanították:

6. Testközelre (főleg az anyáéra) vágyik. - kendő, vagy ami nekem a legjobban bejött:

Mivel én a szülés után annyira gyenge voltam, hogy büfiztetni sem bírtam el a saját (3940g-os) gyerekemet, hordozni is csak később kezdtem, viszont addig rengeteg időt töltöttünk így, és imádtuk. Érdekes módon, másodszülöttem nem bírt így aludni. Neki sokkal megnyugtatóbb volt a saját kiságya, aludt is benne szépen, ahogy hasra tettem. Ezt előtte sosem hittem volna, hogy ilyen létezik. Neki tehát teljesen más igényei voltak/vannak.

Nagy dilemma a hason vagy háton fektetés. A kórházban oldalra fektették a babákat. Háton azért javasolják, mert a bölcsőhalállal hozzák összefüggésbe a hason altatást, ez azonban nincs 100%-ig alátámasztva tudományosan, mivel a miután elterjedt, hogy a bölcsőhalál oka a hason altatás, az anyák túlnyomó többsége háton altatta gyermekét, és így nem volt releváns a hason/háton altató anyák száma (befolyásoltság miatt). Nincs olyan, hogy valaki akkor jó/felelősségteljes anya/apa ha hason/háton altat. Ez nagyban függ a babától: hogy Ő hogyan szeret aludni!
Én négy okból altattam a babáimat hason:
- férjem is, én is sokkal nyugodtabban alszunk hason, gondoltam, ő is így lesz ezzel
- ha bukik éjszaka, kisebb a valószínűsége a visszaömlő bukás általi fulladásnak
- így a későbbi mozgásfejlődését is elősegítem, mert hamarabb emeli a fejét/fordul meg/kezd kúszni stb. a baba ha sokat van (nappal is) hasra téve
- nem akartam hogy kilapuljon a fejének a hátsó része (ez ugyan némileg csak esztétikai, ill. hiúsági kérdés, és nyilván nem marad úgy senki, de nekem sokkal jobban tetszik egy gömbölyű kis koponya, ám a lapos fejnek is vannak kóros változatai, cikk itt)
Azóta eltelt 3 év, a családban mindannyian hason alszunk.
Természetesen ugyanígy meg lehet indokolni a háton altatást is, teljesen jogosan és helyesen!

És ha még mindig sír? Ha valóban hasfájós, arra vannak praktikák. Az én fiam nem volt hasfájós, ő sírós baba volt. Ez azt jelentette nálunk, hogy este 8-11-ig sírt. Ez 6 hónapos korára elmúlt. Addig kibírtuk. Végigzongoráztuk a 6 lépcsőt, volt, hogy bevált valamelyik, volt, hogy nem. Szerencsére estére elfáradt, és szépen aludt. Ez nem azt jelenti, hogy végigaludta az éjszakát, hanem azt, hogy éjszaka aludt, szopizott, visszaaludt.

Van, hogy a baba (főleg a kislányok) felcserélik a nappalt az éjszakával. Ez az írás nyújthat segítséget, de ha így sem változik a helyzet, azt tudom mondani, hogy a baba 1 éves koráig kell kibírni. Utána valahogy az alvás-gondok csillapodnak/megszűnnek.

Baski photography