Mikor nagyobbik fiam kisbaba volt, naponta többször 1,5 órákat töltöttem ágyban fekve, szoptatva. Hogy hasznosan teljen az idő, ezt a könyvet olvastam el oda-vissza. Már akkor is nagyon kíváncsi voltam, mit írt az általam nagyon szeretett és tisztelt Ranschburg Jenő bácsi, hogyan kell egy gyermeket leszoktatni a pelusról. Eleve, nekem ez az egész téma kicsit ijesztő volt, mert a saját fiam az első fiúgyermek az én családomban - azt sem tudtam, hogyan fogom majd pisiltetni pl. a játszótéren... Az elméleti tudás megszerzése után elmentem egy beszélgetésre, aminek a szobatisztaságra nevelés volt a témája, és azt reméltem, valaki majd ott megmondja nekem a tutit, hogy mit-mikor-hogyan csináljak. De ezen az előadáson csak annyit tudtam meg, hogy minden a gyerek és a szülő hozzáállásán múlik. Szóval, ugyanott voltam, mint amikor szoptatás közben agyaltam, hogy majd mi hogy lesz.
Azóta eltelt 3 év, és Marcink most lett szobatiszta. Pár "mérföldkő" az ide vezető útról: 16 hónapos volt, mikor megvettük a bilit. Tetszett neki, aznap ráült, és belepisilt; majd hosszú szünet után 22 hónaposan belekakilt egyszer. Előtte, utána semmi. Megint hosszú szünet következett, míg kb. 1 hónappal ezelőtt a nulláról eljutottunk oda, hogy már éjszakára sem használ pelust. Játszótéri pletykákból tudom (és reméltem), hogy azok a gyerekek, akik viszonylag későn szoknak le a pelenkáról, azok egyik napról a másikra teszik azt. Mindezek után annyit tudok csak elmondani, hogy mi hogyan "csináltuk" a szobatisztaságra nevelését, azt én sem tudom, hogy hogyan kell.
- mi nyitott ajtónál végeztük a dolgunkat, hogy ne legyen a gyerek előtt idegen, ami ott történik
(ez természetesen ízlés/szemérmesség kérdése, nem mondom, hogy ez a jó/követendő út, csak, hogy mi így csináltuk)
- mindig mondtuk, hogy pisilt vagy kakilt a pelusba, hogy tisztában legyen a fogalmakkal :)
(Pl. "Most csak pisi van a pelusban." "De szép nagyot kakiltál, ügyes vagy." stb.)
- felajánlottuk neki az opciókat akár többször is egy nap: akar-e bilire, wc-re, szűkítős ülőkére ülni
- ha bármelyikre "nem" volt a válasz, nem erőltettük
- adtunk neki időt, amíg úgy érezte, ő akar önállóan bilizni/wc-zni
- motiváltuk (Pl. "A hős lovagok is wc-be kakilnak!") - ez nagyon hatásosnak bizonyult!!!
- megdicsértük, bármi is történt
Amit fontos szem előtt tartani:
- minden gyerek más, és másképp lesz szobatiszta
- semmit nem szabad siettetni és erőltetni
- ha a gyerek érzi, hogy dönthet/választhat, magabiztosabb lesz
- a gyerek idegrendszerének meg kell érnie arra, hogy szobatiszta tudjon lenni
- nagyon nagy türelemmel és szelídséggel kezelni ezt a témát
- ez egy nagy fejlődési ugrás (majdnem olyan nagy dolog, mint a kamaszkor)
- fontos, hogy minél biztonságosabban ugorja meg, és ne maradjon utána maradandó sérülés/nyom
(amit pl. ilyenek okozhatnak: megszégyenítés, kiabálás, szidás, türelmetlenség, nagy elvárások)
Játszótéri pletykák:
- vannak gyerekek akik csak pisilni/csak kakilni hajlandók a wc-be, a másikat kizárólag pelusba
- vannak gyerekek, akik nem akarnak megválni a pisitől/kakitól -> erre ki lehet találni valamilyen rituálét, aminek segítségével elbúcsúzik "tőlük"
- van, akinek a mosható pelus használata válik be
- van, aki nem szeret pisis/kakis lenni, és már attól leszokik a pelusról, ha nyáron bugyit kap
- van, aki korán (1-1,5 évesen) érett a szobatisztaságra
- van, aki később (3-3,5-4 évesen) szokik le a pelusról
- a bölcsiben pelusos, míg az oviban csak szobatiszta gyerekeket vesznek be
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése