Üvölt a gyerek, mit csináljak???

Ezt a bejegyzésemet az a tegnapi esemény ihlette, ami különben minden nap többször is megismétlődik, történetesen az, hogy ülök a wc-n (természetesen nyitott ajtónál, hogy a gyerekek lássák, nem mentem sehova), és épp egy kis nyugalomra lenne szükségem, hogy rendesen elvégezzem a dolgomat, mikor 14 hónaposom becsattog a fürdőszobába, rám vigyorog és már megy is a wc-kefe, pumpa, fellépő dobogó irányába... A nyugalmamnak annyi, mondanom sem kell, milyen fenékkel, hogyan rakom ki a fürdőszobából, mennék vissza a dolgomra, majd ugyanez megismétlődik még kétszer. A világért sem csuknám be az ajtót, nehogy üvöltsön. :) Na, az ilyen szituációkra van egy jó nagy fajárókánk, és mindig megfogadom, hogy annyit kibír benne a gyerek amíg elmegyek wc-re. Tegnap nem sem így történt, de egyébként a járóka erre kiváló! :) Csakhogy mindenkitől hallom, hogy a gyerek üvölt a járókában. Elsőszülöttem is így volt ezzel, míg a kicsi órákat kibír csendben, eljátszogatva. Közben mozizik azon ahogy a nagy körülötte tesz-vesz. Ennyivel könnyebb neki. :)

fotó: Baski photography

Szóval a kérdés: Üvölt a gyerek, mit csináljak?

Teljesen szubjektív szemszögből:
Egy gyereket az anyukája ismeri a legjobban, ő tudja mikor miért sír. Meg lehet különböztetni ezerféle sírást. Én úgy gondolom, hogy van az a sírás, ami csak nyafogás kategóriába tartozik, és ha (maradjunk az előző példánál) beteszem a járókába, 2 perc múlva boldogan játszik a formabedobóval, akkor nyugodt lélekkel lehet hagyni sírni arra a 2 percre. Ha éhes/kakis/fáradt, akkor nem fogja 2 perc múlva abba hagyni úgysem. Ekkor saját belátás szerint kell cselekedni. Ha megütötte magát, és azért sír, szerintem minden anya megvigasztalja a babáját. Én arra a nagy "igazságra" jutottam, hogy a baba akkor boldog, ha az anya boldog, és ha az anya ideges, a baba is ideges lesz. Tehát ha az anya akkor boldog, ha rend van és ebéd van, akkor délelőtt 1-2 órát kibírhat a gyerek a járókában, amíg elkészül az ebéd, és anya elpakol, elmosogat stb. Nyilván 1-2 óra üvöltést egy anyai szív sem bír ki. ;) Nálunk ennyit nyafogással kibír a kisebbik, de máshogy is ki lehet logisztikázni ezt az 1-2 órát pl. hintával, etetőszékkel, kölesgolyóval. Ha az anya attól boldog, ha a babája főzés közben a hátán van kendőben, akkor az a jó. Ha az anya attól boldog, ha együtt alszanak, akkor az a jó. Ha az anya frászt kap az üvöltéstől, legjobb abbahagyni a főzést, és játszani egy kicsit, idegösszeroppanás elkerülése végett. A legfontosabb, hogy nem szabad gyötrő lelkiismeret-furdalásban szenvedni ha a gyerek üvölt. Nyilván egyik szélsőség sem jó: az sem, ha minden nyekkenésre ugrunk, de az sem, ha nem reagálunk a sírásra. Vannak cikkek, amik azt elemzik, milyen lelki sérüléseket okoz a babának, ha hagyják ordítani. Ezek a cikkek az én véleményem szerint arra jók, hogy beletaszítsák az anyát egy mély, önmarcangoló örvénybe, ami egyre mélyebbre húzza az amúgy is önmagát vádló anyukát. Ennek szerintem semmi értelme!!! Aztán vannak irányzatok (amik szerint természetesen minden más irányzat rossz), és amik azt tartják, ha üvölteni hagyjuk a gyereket, majd "leszokik" róla. Szerintem ez sem teljesen így van, a gyerek egyszerűen "feladja a küzdelmet". A baba értelmes kis lény, és ha odafigyelünk rá, nagyon jó együttműködő partner válik belőle. Szerintem egy közös bizalmi kapcsolat alakul ki anya-baba között, és tudni fogja mikor "kell" csendben maradni (pl. a barátnőm kislánya tudja, hogy az autóban az anyukája nem tud mit csinálni vezetés közben, így nyugton ül a kocsiban). Az én fiam is tudja, hogy ha a konyhában teszek-veszek, annak előbb-utóbb kaja lesz a vége. :)

 

Amikor én nem hagyom sírni:
- ha éhes -> megszoptatom, megetetem
- ha fáj valamije -> megvigasztalom
- ha csak bújni akar -> addig várhat magára az új blogbejegyzésem ;)
- éjszaka semmilyen körülmények között

+ vélemény az éjszakai sírással kapcsolatban: az én eddigi gyerekeim csak félálomban felkelnek/felkeltek szopizni, és már alszanak is. Akinek éjszakázik a gyereke, nyilván máshogy van ezzel. Ismerek olyan anyukát, akinek a sírvahagyós módszer hozta meg a "családi békét", természetesen ez is megoldás lehet!

Tipp: Te vagy a gyerek anyja/apja, Te tudod a legjobban!!! Ne hagyd, hogy ítélkezzenek feletted!