Megosztó téma: a nyilvános szoptatásról

Mi, nők, nem vagyunk egyformák. Valaki szőke, valaki barna, valaki szeret tűsarkúban járni, valaki a lapos szandált kedveli. Valaki felvesz mélyen dekoltált felsőt, valaki utálja; valaki a garbót kedveli, valaki úgy érzi megfullad benne. Valaki nyáron sem vesz rövid szoknyát, valaki télen sem hord sapkát. Hogy jön ez a szoptatáshoz? Hát, úgy, hogy az, hogy ki mit vesz magára, az mindenkinek a magánügye. Az, hogy ki hogyan szoptatja a babáját, az is ugyanígy a magánügye. 

Ebben a témában nem árt, ha tisztázunk néhány tényt, aminek hiánya/félreértelmezése a konfliktus forrását képezi:

1. A legelső érv mindig az a nyilvános szoptatás ellen, hogy a szoptatásnak egy intim együttlétnek kell lennie. Ezzel a világon minden anya egyetért szerintem. Itt pont azzal van a baj, hogy az intim együttlétnek nincsenek megfelelő feltételei pl. egy játszótéren, egy étteremben, a vonaton, stb. Illetve nincsen annyi idő, hogy megtalálja a család a szoptatásra legalkalmasabb helyet (pl. egy nyaralás alkalmával).
2. A nyilvános szoptatás nem arról szól, hogy az anyukák szeretik lengetni a cicijüket nyilvánosan, mert az a hobbijuk, vagy a szülés utáni hormongőztől azt hiszik, nekik mindent szabad. Itt megint csak arról van szó, hogy jobb hely híján kénytelen egy anyuka mások szeme láttára szoptatni a babáját.
3. A "mások szeme látta" pedig szinte ugyanakkora diszkréciót jelent, mint ha egy strandon megjelenik valaki bikiniben és látszik a melle formája, ugyanis a babák feje tökéletesen eltakarja a mellnek nagy részét, szinte egészét (adottságoktól függően).
4. A nyilvános szoptatás szorosan összefügg az igény szerinti táplálással. Ha valaki hallgat az ösztöneire és vállalja, hogy újszülött babáját, csecsemőjét és gyermekét igény szerint szoptatja, előbb-utóbb adódik olyan szituáció, ami a komfortzónán kívül esik. Ekkor lép életbe az 1. pont megint. (Az igény szerinti szoptatás melletti érvekről később.)
5. Ahogyan az öltözködésnek is megvannak mindenkinél az egyéni stílusjegyek, szoptatni is mindenki másképp szoptat - nyilvánosan is. Valaki eltakarja a baba fejét, valaki a mellkasát, de van, akit ez zavar, és húz magukra semmilyen textíliát. Mindenkinek szíve joga választani.
6. Valakinek belefér a nyilvános szoptatás, valakinek nem. Ezt is teljesen el kell fogadnunk.
7. Ahogyan azt is, hogy mindenkinek megvan a véleménye a nyilvános szoptatásról. Azonban a másik embert/nőt/anyát minősíteni, megbélyegezni, meggyőzni akarni semmi értelme. Fogadjuk el, hogy én így csinálom, ő úgy csinálja, és ezzel nem is kell erről többet vitatkoznia senkinek. :)

Saját tapasztalat: első gyermekem pár hetes volt, mikor kimozdultunk a Kopaszi-gátra. Akkor én még csak fekve bírtam szoptatni, mert úgy volt kényelmes (úgy nem fájt). Hatalmas szerencsétlenkedés árán Marcit sikerült megetetni. :) Viszont nagyon kényelmetlenül éreztem magam, így maradt az otthonlét, illetve az, hogy 2db (!!!) olyan baba-mama közeget találtam a környezetünkben, ahol természetes volt, hogy lehet szoptatni, és mi 5-6 hónapig kizárólag ide jártunk. A későbbiekben kezdtem megszokni az új helyzetemet (ti. hogy anya lettem, és éjjel-nappal szoptatok) és eldöntöttem, hogy engem nem fog visszatartani mások negatív véleménye, hozzáállása attól, hogy jól érezzem magam, így egyre több helyre merészkedtünk el családilag, és ha a baba éppen szopizni akart, hát megetettem. Hozzáteszem, hogy a férjem teljes támogatása nagyon sokat segített, hogy lelkileg teljesen felszabadultan tudjam érezni magam!!!
Mikor a második gyerekünk megszületett, nem volt kérdés a nyilvános szoptatás. Márciusi gyerek lévén, mi a nagyobbal pont a kicsi születésnapja körül kezdtünk megint egész délelőttöket a játszótéren tölteni. Én úgy döntöttem, hogy nem fosztom meg a nagyot a délelőtti programjától csak azért, mert az öccsét meg kell etetnem. Mi nem rohantunk haza szoptatni, hanem én szépen a padon megszoptattam a kicsit, majd játszottam tovább a naggyal. Nekünk ez jött be. Én ettől voltam felszabadult és boldog, és a gyerekeimnek is így jutott mindenből a legtöbb: odafigyelésből, szeretgetésből, türelemből. Hozzáteszem, kaptam olyan beszólást ebben a témában, hogy milyen önző vagyok, és hogy ez az egész rólam szól. Azt tudom erre mondani, hogy ha én frusztrált vagyok, még a tejem is megcsappanhat és annak a baba látja a kárát. Így hát persze, hogy valamilyen szinten rólam szól, hiszen én táplálom a saját gyerekemet, tehát fontos szempont, hogy az anya is jól érezze magát. A babának pedig a legfontosabb és sokáig egyetlen igénye, hogy akkor kapjon anyatejet, amikor ő akarja.
Még egy érdekes tapasztalat: egy ordító kisbabára sokkal többen bámulnak és tesznek megjegyzést pl. egy tömegközlekedési eszközön, mint egy csendben és viszonylag láthatatlanul szopizó babára.

Az igény szerinti szoptatásról: azért írtam, hogy valaki vállalja, hogy igény szerint szoptat, mert valakinek ez nyűg/teher/frusztráló tényező lehet. Az igény szerinti szoptatás sok váratlan és kellemetlen helyzetet idézhet elő és nagy rugalmasságot kíván. Akinek mégis ez az útja, azt el kell fogadnunk. Egy dolog biztos: a babának teljes bizonyossággal állítom, hogy jó az igény szerinti szoptatás. És mindez: az igény szerinti szoptatás, a közösségben szoptatás volt a természetes és az alap nem is annyira régen, mint hinnénk.

Egy másik kérdés, ami felmerülhet: meddig van létjogosultsága a nyilvános szoptatásnak? Természetesen a kizárólag anyatejjel táplálkozó kisbabának a nyilvános szoptatását kevesebben kérdőjelezik meg, mint egy 2 éves gyermek szoptatását. Azt már szerintem mindenki tudja, hogy a szoptatásnak nem csupán táplálás szerepe van, hanem vigasztal, szomjat olt, megerősít (hogy igen, Anya itt van), biztonságot nyújt, fájdalmat csillapít. Minden anya ő maga ismeri a gyermekét a legjobban, és ő tudja, mikor mire van a gyermekének szüksége.
Saját tapasztalat: 6-7 hónapos korukig csak anyatejjel tápláltam a gyerekeimet és 1,5 éves korukban éreztem úgy, hogy nem feltétlenül a mellemre van szükségük, és a figyelmüket sikeresen el tudtam terelni mással, így innentől kezdve helyzetfüggő volt, hogy szoptattam-e őket vagy nem pl. a játszótéren. Lehet, hogy ha megütötték magukat, elég volt egy puszi is. Azonban én úgy éreztem, hogy azzal teszek jót, ha hozzájuk és az igényeikhez igazodom.

Nő vagyok, anya vagyok. Barna a hajam, nem bírok tűsarkúban járni, nem érzem jól magam zárt nyakú pólóban, imádom a túraszandálomat és a rövid szoknyáimat, utálom a sapkát, de télen felveszem. És igény szerint bárhol, bármikor fesztelenül megszoptatom nyilvánosan (is) a gyermekeimet. És elfogadom, hogy más nem így érez vagy nem ezt vallja.