Minden anyukának megvan a maga mumusa mikor kisgyermekei vannak. Nekem a közlekedés az első számú mumusom. Azért ez, mert közlekedni önmagában is veszélyes tud lenni, és főleg azért, mert akármekkora gyerekkel indulunk el, minden korosztálynak megvannak a maguk nehézségei. Én úgy érzem, hogy a gyerekkel való problémamentes közlekedés csak olyan 4-5 éves korra érkezik el. Mivel vezetni nem tudok, kénytelenek vagyunk mindenhova tömegközlekedni vagy gyalogolni, ha Apjuk nem jön velünk. Ez önmagában is nehéz, hiszen itt, Budapesten a 4-es 6-oson kívül és az alacsonypadlós buszokon kívül számunkra kb. meg is szűnt a lehetőségek tára. Megjegyzem, nagyon sok anyuka-barátnőm szuper-profi ami a közlekedést illeti, elképesztően jól veszik ezt az akadályt (szó szerint) és ezt majd látni is fogjátok! ;) Én is igyekszem tanulni Tőlük!
  |
| 1. kép Apjuk, Marci, Berci - 2. kép én, Marci, Berci |
1) Egy újszülöttel
Mikor még csak Marci volt, az volt a legegyszerűbb, ha valamilyen hordozóeszközben magamra kötöttem. Ennek voltak előnyei: könnyen fel tudtam szállni bármilyen villamosra, buszra, trolira. Így tudtunk még metrózni is (babakocsival én nem merek)! :D De sajnos hátrányai is voltak: nekem a hordozás egy idő után nagyon megterhelő volt (aranyér azonnal), de mivel Marci szerencsére nem volt olyan nehéz, 1 éves koráig rendszeresen hordoztam, főleg ha a közelbe mentünk valahova.
A másik opció a mózeskosaras babakocsizás volt, de sajnos Marci utálta, így csak rövidtávú sétákra használtuk, illetve akkor, ha garantáltan alvásidőben indultunk útnak. Berci szerette a babakocsit, vele ez rendben volt. Lóci valahol kettejük közötti helyzet. :) Viszont én úgy tapasztaltam, hogy hordozva sokkal több ideig aludtak a babák nyugodtan, míg a babakocsiban ez az idő maximum 30-40 percig tartott. Nem is beszélve arról, hogy én hason szeretem őket altatni, de télen nem mertem kapucnis overálban hasra tenni őket, ergo háton aludtak, és emiatt is sokkal hamarabb ébredtek. Ráadásul a szoptatott babák gyakrabban ébrednek és komoly előregondolkodást jelentett, hogy hol lesz olyan hely az útvonalon ahol esetleg szoptatni tudok. Késő ősszel és télen maradt a "ritkán megyünk", és "csak közelbe megyünk".
 |
| Zsófi barátnőm és Huba* |
2) 1,5-2 éves kisgyermekkel
Talán ez a legnehezebb korszak szerintem. Ilyenkor már minden egészséges gyerek önállóan jár, sőt, rohan, és nem hajlandó beülni a babakocsiba, hordozva pedig sokkal nehezebbek. Sokan választják a kismotort, futóbiciklit. Én ezeket még nagyobb veszélyforrásnak éreztem, csak az Apjukkal motoroztak. Az történt legtöbbször, hogy a könnyű babakocsi mellett jöttek és amikor elfáradtak, beültettem őket. Sok anyukát látok így sétálni, plusz még a babakocsin kismotor/bicikli, a csomagtartóban hordozó. Praktikus ilyen korban a csípőn hordozás: könnyen felültethető a gyerek, és könnyen letehető. Hátránya, hogy a hordozó személynek féloldalas terhelést jelent. Érdemes felváltva a bal és jobb csípőre kötni a gyerkőcöt.
 |
| Berci motorral |
 |
| Berci megint, az Apjuk fotója |
 |
| Sári és a fiúk, Ábel és Samu* |
 |
| Istvánka, Fruzsina, Sári * |
3) 1,5-2 éves kisgyermekkel várandósan
Én azonban azért sem közlekedtem a srácokkal kismotorral/biciklivel, mert pont ilyenkor már vártam a kisebb tesójukat, és nem szívesen rohantam (illetve nem is bírtam rohanni) várandósan a járműveik után. A babakocsi jött be leginkább vagy a "gyorsan-közelre-gyalog". Attól kezdve, hogy kifelé fordítható korba értek és majszoltak valamit útközben, jelentősen könnyebb lett a babakocsizás. Egyetlen buktatója, hogy várandósan az ember nem emeli meg szívesen a kocsit ha nem muszáj. Én lépcsőkön felfelé háttal menve felhúztam lépcsőről lépcsőre a babakocsit; lefelé pedig ledöcögtettem ugyancsak lépcsőről lépcsőre haladva. Így emelnem nem kellett. Szerencsére azonban nagyon sokszor találkoztam segítőkész emberekkel, akiknek ismeretlenül is örök hálám! ;) A másik tippem azoknak, akik így közlekednének: merjetek segítséget kérni, komolyan! És nem csak a járműveknél, plázában... Én volt, hogy a házba is behívtam egy-egy erősnek és megbízhatónak tűnő srácot/csajszit, hogy segítsen nekem a liftig felvinni a kocsit (13+3lépcső!), pláne ha vásárlásból értünk haza.
 |
| a Római-partra kizárólag az Apjukkal együtt merészkedtem el így |
 |
| babakocsis hajókázás (megsúgom, itt Szilvi barátnőm is velünk volt!) |
4) 2-2,5 évessel + újszülöttel
Nekünk nagyon bejött az első két gyereknél a mózeses babakocsi+testvérfellépő kombó. Azt hiszem, ez azért volt ilyen könnyű, mert a kicsi bírta a babakocsit, a nagy pedig szívesen állt fel a testvérfellépőre. És ami még könnyítette a dolgunkat, hogy a kisebb tavasszal született, így őt nem kellett overálba öltöztetni. Most, hogy őszi baba van, őt szívesebben hordozom, a nagyobb pedig jön gyalog - és nem vágunk neki nagy utaknak. Ha pedig dél körül kell menni pl. a legnagyobbért oviba, a középsőt is babakocsiba ültetem, mert tudom, hogy el fog aludni.
 |
| Marci 2 éves, Berci 1 hetes - a kendő Zsófitól kölcsön ;) |
5) Közlekedés 2 gyerekkel
Ez a korszak már könnyebb, ha a gyerekek nagyobbak. Ha délelőtti program van, mindketten kibírják a gyaloglást, babakocsi nélkül is tudunk közlekedni. Viszont hosszabb útra nem vállalkoztam soha a két nagyobbal, mert ha az egyik esetleg elalszik, őt már nem bírtam volna hazacipelni. Mondjuk egy 4,5 éves már megjárja a Margitszigetet gyalog, így vele már öröm menni bárhova. Azért is sajnálom Marcit, mert a tesói miatt nem csinálunk olyan programot, ami komolyabb logisztikát igényel. Azok a barátnőim, akiknek csak egy ilyen nagyobb korú gyerkőce van, jobbnál jobb helyekre jutnak el. Viszont a többgyerekes barátnőim ügyesebbnél ügyesebb megoldásokat találnak ki.
 |
| Kriszta barátnőm Bendegúzzal és Ninával* |
6) Közlekedés 3 gyerekkel
Csak akkor, ha feltétlenül muszáj, és csak akkor ha van kedvem és nem vagyok ideges alapból. :) Ha ilyen útra kell vállalkoznunk, én már előző este trenírozom az agyamat, hogy mit hogyan kell majd, mire figyeljek és hogy próbáljak nagyon türelmes lenni. Ugyanis az a tapasztalatom, hogy a legtöbb ezen múlik. Ha tudatosan próbálok nem stresszelni, akkor a gyerekek is sokkal rendesebben közlekednek.
 |
| Marci gyalog, Berci babakocsiban, Lóci kendőben |
Mindenkinek, akinek a közlekedés a mumusa úgy mint nekem, kitartást! Egyre könnyebb lesz!!!
*A képek nem az én tulajdonomat képezik, engedéllyel kerültek fel a blogomba, kérlek, tartsátok őket tiszteletben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése