2017. február 24., péntek

Kisgyermekes mumusok: a (hozzá)táplálás

Az a típusú anyuka vagyok, akinek addig felhőtlen az élet, amíg kizárólag szoptatja a csecsemőjét. Annyira, hogy a másodikat már csak 7. hónaposan ismertettem meg más táplálékkal. Szoptatni nagyon szeretek, és nagyon sok szempontból sokkal kényelmesebb volt számomra: mindig jó hőfokon, mindig készen, mindig csak annyi amennyire a babának szüksége van, mindig olyan összetételű amilyenre a babának szüksége van. Tiszta, steril, nem hagy orbitális nyomot maga után, semmit nem kell vele vesződni, imádok szoptatni. Persze, van akinek ez megy sokkal nehezebben, ők most nyugodtan lapozzanak másik bejegyzéshez! ;)

ahogy azt anyuka elképzeli

Ezzel szemben mikor elkezdődik a hozzátáplálás, nálunk elszabadul a pokol:
- időpocsékolás: 2 órán keresztül párolt 2 cm3 -es cékla- vagy répadarab (szinte garantáltan a semmiért)
- maradékok tömkelege: almás csirke, sütőtökös cékla, tökfőzelékes oldalas turmix (én biztos nem eszem meg)
- pazarlás a köbön: összepacsgált falatkák, amiket kizárt dolog, hogy újramelegítve megenne a tulajdonosa
- plusz meló: takarítani az etetőszéket és környékét 2m-es körzetben, napi 3-5 alkalommal

a rideg valóság

Ó, és ki ne kapta volna meg a "kedves kommenteket":
- Milyen dolog az, hogy valaki megtagadja a gyerekétől a finom falatokat?
- Bezzeg az én időmben már paprikás csirkét evett a 3 hónapos!
- Minek annak a gyereknek ennyi ideig anyatej, tehéntejen is felnő az a gyerek!
- És, eszik már rendes kaját vagy csak szoptatod? (Kérdezik meg a kétévest látván.)

Egyszóval utálom ezt a korszakot. Persze, biztos szívet melengető ahogy a nemrég még csak pislogó-mosolygó pici babuci már hangos élvezettel fogyasztja a cukkinifalatokat, de engem már a gondolattól kiráz a hideg, mert tudom, mi mindennel jár.

és mikor a hatalmas vesződség után azt kapom, hogy utálja amit főzök neki...

Amivel elviselhetőbb lehet ez az időszak:
- egyik barátnőm vett egy szuper masinát, ami pároló és turmix egyben: ezzel a konyhai dzsuva megfeleződik
- ha a gyerek hajlandó a fagyasztott cuccra ráfanyalodni, akkor kis adagok lefagyasztása változatosság elérése céljából
- kajacsere (komolyan!): házbéli anyukákkal összebeszélni, akiknek egykorú gyereke van (ha van). A szomszéd kajája mindig zöldebb elvét követve! :)
- nagyon puhára főzött picike darabokban adni a zöldséget, nem kell feltétlenül truttyantani (ettől egyébként ügyesednek az ujjak is - finommotorika (!), hiszen csippenteni kell, és még élvezet is így enni, míg a kanállal sokkal nehezebb a szájhoz közelíteni, pláne ha hosszú a kanál nyele)
- és több nem jut eszembe, tehát örömmel fogadom a Ti tippjeiteket! ;)

barátnőm szerint megváltás volt ;)
A témában még felmerül: mikor, mit, milyen sorrendben. Ez a mi hozzátáplálási táblázatunk, én is úgy kaptam, neten is van fent millió, legyen hát itt is egy:

bocsi, h fejjel lefelé van, elmentve el tudjátok forgatni!

Mindenkinek kitartást!!! Én igazán átérzem mindenkinek az aggodalmát akinek szintén mumusa a hozzátáplálás. Vigasztaljon mindenkit, hogy kamaszkorukra a rossz evő gyerekek is megéheznek, és felnőtt korukra lehet, hogy kis gourmet-k lesznek, akik ilyeneket esznek, vagy készítenek majd:

egyetek jókat! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése