Kisgyermekes mumusok: látogatás a gyermekorvosnál

A bejegyzés apropója: december óta beteg nálunk valaki. Most február közepe közeleg. Kezdem kicsit nehezen bírni cérnával. Amíg szépen otthon kikúrálható állapotok vannak, addig elviselhető. De amint orvosi segítségre szorulunk, elkezdődik az anyák és a beteg gyerekek kálváriája. Ez most olyan lesz, mint egy igazi kupolás szerkezetű dráma! :) 

1. Bevezetés (expozíció): orvosi igazolás megszerzése az oviba
Tavalytól az lett a szabály az ovinkban, hogy egy tanévben a szülő mindössze 3 napot igazolhat a gyerekének. Ha pedig betegség miatt hiányzik, addig nem mehet a gyerek az oviba ha az orvos nem látta és engedi közösségbe, valamint ha nem viszi a szülő az orvosi igazolást erről és a hiányzott napokról.

2. Bonyodalom, avagy a kálvária kezdete: eljutni a rendelési időben az orvoshoz
Ezzel csupán annyi a probléma, hogy ha teszem azt, 3 gyerekből csak 1 vagy 2 beteg, és az orvos éppen délelőtt 10.00-12.00-ig (vagy bármilyen átlagos munkarend végétől eltérő időpontban) rendel, akkor mérlegelni kell, hogy vagy Apjuk elmegy szabira, hogy otthon tudjon maradni az egészségesekkel, vagy elcibálom a beteget és egészségeset is a többi beteg közé. Ebben az esetben máris ott tartunk, hogy két itt is taglalt legnagyobb parám mumusom valósul meg egyszerre: betegek és ki kell tenni a lábamat velük.

3. A cselekmény kibontakozása, avagy a kálvária folytatódik: várakozni az orvosi rendelőben
Személyes élménnyel szemléltetném: hétfőn kijutott nekünk a jóból. Háromnegyed óra várakozás után kinyitott a betegfelvételes ablak, amit pszichopata szülők hada rohamozott meg. (Ami érthető valamilyen szinten, hiszen beteg gyerekkel ki az aki épeszű bír maradni.) Nyilván mindenki tojt az érkezési sorrendre, itt Usain Boltnak kell lenni, ha valaki aznap rendelési időben be akar kerülni az orvoshoz. Ha már felvették az adatokat, random módon behívják a szerencsétlen gyerekeket, de még azt sem lehet kiszámolni, hogy ki mikor kerül be. Nehezített pálya következik, a cselekmény tényleg kibontakozik, ahogy a gyerekeim is! :D 3 fiúval életveszély és idegösszeomlás széle. Az enyémek szétverték egymást és a várót. Tulajdonképpen örültem, hogy másokat nem. Itt nem lehet mit csinálni: a túlélésre játszunk. Anyjuk maradjon higgadt, mert még hátra van a java. Újabb félórás várakozás után végre bejutunk.

4. A tetőpont: a vizsgálat közben eltelt idő és elhaló idegsejtek száma
A vizsgálóban minden megtörténik, ami megtörténhet. 3 gyerekkel bevonulunk. Egy szerencsére normálisan teszi a dolgát: vetkőzik, sóhajt, nyelv kinyújt, eeeeee, öltözik, válaszol, kész. Egy közben felmászik a békebeli mérlegre és kíváncsian szemléli hogy ugyan mi lehet az mindent megtesz hogy tönkretegye. Mikor a doktornéni rászól, hogy arról bizony le kéne szállni, mert még szükség lehet rá, ugyanez a gyermek négykézláb bemasírozik a vizsgálóasztal alá és onnan kémleli a világot ott garázdálkodik. Hozzáteszem, ez így horrorisztikusan hangzik, és én is annak élem meg, de mit várhatunk egy ereje teljében lévő 3,5 éves energiabomba miniférfitól, aki csak egy igazolás miatt kínlódja végig ezt a tortúrát: semmi levertség, láz, vagy leheletnyi fájdalom, ami visszavetné hatalmas tenni-vágyását. Ezalatt a vizsgált legkisebb üvölt, tekergőzik, majd' elejtem. "Tessék, fogd a hajam, gyere az ölembe, hátha úgy hall a doktornéni valamit a sztetoszkóppal". És a dolog csúcspontja: ekkor hangzanak el a fontos információk: kinek mikor miből mennyi. Anya legyen a talpán aki mindezt meg tudja jegyezni. Ez pont olyan mintha közvetlenül melletted egy blackmetál számot feltolnának maximum hangerőre, majd Janus Pannonius verseket olvasnának fel latinul, közben ugrálj a bal füledet fogva a jobb lábadon 5 percig, és ezután ismételd el a versnek minden egyes elhangzott sorát. Aki  mindezt teljesíti hibátlanul, az nézhet rám csúnyán, hogy a vizsgálóból távozva halvány lila fogalmam sincs, hogy kinek mikor miből mennyi. Még szerencse, hogy a recepten néhány adat fel van tüntetve. Néha megkérem az asszisztenst, hogy írja fel, legyen szíves, egy papírra mindezt; vagy a patikában kérem, hogy biggyesszenek egy nevet a gyógyszeres dobozra, nehogy megmérgezzem véletlenül a gyerekeimet.

5. Megoldás: ha egyszer hazaérünk
Egy ilyen tüzes kénköves pokoli kálvária után 3 üvöltő gyerekkel végre hazaesünk. És nem tudom, ki hogy van vele, de engem amint megcsap az otthon kellemes, jó meleg illata - lenyugszom, feltöltődök, és újra képes vagyok gyermekeim maximális szolgálatára állni: berakom őket a kádba, ugyanis minden egyes testrészükkel feltörölték a rendelőt, ruhájukat mosásba teszem, ugyanis 15x ejtették le a földre, a kukába, a babakocsi kerekei alá. Csobbanok velük, baktériumtalanítunk, és a meleg víz jótékony hatására regeneráljuk szegény meggyepált idegrendszerünket. Következő alkalommal pedig mosolyogva átadjuk az óvónéninek az orvosi igazolást, és 3 boldog, egészséges és jókedvű gyermekkel libbenünk tova.

 

Teljes megértő együttérzésem mindenkinek ebben a csodás februári mindenféle járványos időszakban! Jobbulást a betegeknek!