- Nálunk gyerek nem alszik a szülői ágyban!
Aha, a hét napjai közül min. 3-szor úgy ébredek, hogy egy majdnem 6 éves, egy majdnem 4 éves és egy majdnem 1,5 éves fekszik mellettem az ágyban. Apjuk pedig már régen kiköltözött a kanapéra a nyugodtabb és pihentetőbb alvás reményében. (Hozzáteszem, mindig találkozok olyan érvekkel ilyen-olyan facebook oldalakon, hogy a hitvesi ágyban alvó gyermek egy életre elintézi a házaséletet. Na, ehhez csak annyit tennék, hozzá, hogy kreatívnak kell lenni - nem csak a franciaágyban lehet... :D )
- Nálunk aztán nem fogják a gyerekek összefirkálni, összematricázni a bútorokat!
Aha, nem, persze!
- Én aztán soha nem fogok nyilvános helyen szoptatni!
Aha. :) Szerintem belőlem lett az egyik legnagyobb nyilvános szoptatás szószóló! Ennek pedig egyszerű magyarázata van: a nyilvános szoptatás praktikus és természetes. Amíg az ember egy kisbabával van otthon, talán megoldható hogy az anyuka minden alkalommal az otthon nyugalmában szoptassa kisbabáját, de ha van nagyobb testvér akit pl. ki kell vinni a játszótérre különben lebontja otthon a falakat, akkor nem marad más, mint a játszótéren megszoptatni a kisebbet. És úgy gondolom, ez természetes és teljesen normális!
 | ||
| Baski Photography |
- Elvből nem fogom kendőben hordozni a gyerekemet!
Igen, bevallom, ez is elhangzott a számból. Azóta nagyon megbántam, és rettenetesen szégyellem. Az első gyermekem 4 hónapos volt, mikor kíváncsiságból kipróbáltam hogyan kell Őt kendőben hordozni, és annyira csodálatos érzés volt, hogy el sem tudom képzelni, hogy mertem kiejteni a számon a fenti mondatot.
- Én majd értelmes dolgokkal fogom kitölteni a GYEDes-GYESes időszakot!
Én naiv, azt hittem, hogy az otthon töltött évek majd milyen jók lesznek arra, hogy elvégezzek egy-két képzést, vagy megszerezzek egy-két nyelvvizsgát. Aha, a harmadik gyerek után bátran kijelentem, hogy amint adódik egy kis szabad időm, azt legeslegszívesebben alvással töltöm! :D
Nektek voltak hasonlóan "nembeteljesülő" kijelentéseitek a gyerek(ek) megszületése előtt? :)
Mondjuk Apuka vagyok, de talán így is ér kommentelni. Nálunk Japánban a kisgyerekek mindig a szülőkkel alszanak. Próbáltam persze, hogy nem, de nem jött be. Nem is bánom.
VálaszTörlésNálam inkább a "nem kap meg minden szart a gyerek" mondat volt a befutó, ami persze nem így lett. Nem veszünk meg mindent, de sok játéka van. Tulajdonképpen mindegyik fillérekért, használtan.
:) Persze, hogy ér kommentelni! :) :) Az együttalvással szerintem is az van, hogy ha a szülők tudnak úgy pihenni, akkor oké. Nálunk Berci jobban szeretett külön aludni a saját ágyában. Ilyen is van. :D A játékok kellenek. Az első gyereknek amúgy sincs semmije általában (hacsak nem örököl meg egy komplett játszószobát unokatesótól vagy ismerőstől). :D
VálaszTörlés