- az egyik, hogy a férjem talált egy jó cikket a szoptatásról (http://www.csaladinet.hu/hirek/baba/baba_etetese/22587/betiltottak_dr_novak_hunor_csecsemotaplalasrol_szolo_nyilatkozatat_-_a_csaladinet_nem_enged_a_cenzuranak_kozzetesszuk) - vonjátok le a kampányszöveget a címéből, nem a cenzúra a lényeg!!;
- a másik pedig, hogy éppen most hagytuk abba 2. gyermekem szoptatását pár napja. És az erről szóló tapasztalataimat mindenképpen el akarom mesélni.
Mindenekelőtt előrebocsátanám, hogy tökéletesen megértem, ha valaki különböző okok miatt tápszeres kiegészítést alkalmaz (tejmirigy-elégtelenség, örökbefogadás, betegség v. gyógyszerszedés miatt), vagy egyáltalán nem tud szoptatni (tejmirigy-hiány, örökbefogadás, betegség v. gyógyszerszedés miatt). A hiúsági tényezők nekem nem férnek bele ("lógni fog a mellem", "visszamegyek dolgozni", "nem akarok felkelni éjszaka"), szerintem ha kisbabát vállalunk, a szoptatás, az anyai testmeleg és szívdobogás alanyi jogon jár neki annyiszor és ameddig csak lehetséges!!!
Először is Magyarországon szerintem jó helyzete van az anyáknak, mert a szoptatás elfogadott és támogatott tény, mindenkit szoptatásra biztatnak a szülés után a kórházban, és egyes bababarát kórházakban nagyon jó szoptatási tanácsadó-csecsemős nővér hálózat található (pl. Szent István Kórház, Budapest). Tehát itthon nem azon megy a vita, hogy "szoptassunk/ne szoptassunk", hanem inkább a "hogyan szoptassunk" és a "meddig szoptassunk"-ról. Én ezekről szeretnék most beszélni.
I. Hogyan szoptassunk?
a) Újszülött korban
- mindenképpen igény szerint az ideális: amikor a kisbaba kéri.
Én minden esetben ha a gyermekem sírt, azzal kezdtem, hogy megszoptattam. Ha a baba nem szopizni akar, tehát nem éhes, hanem pl. fáj a hasa vagy nyűgös, vagy azt szeretné hogy dédelgessék, vagy fázik/melege van, úgysem fogadja el a mellet. Ha pedig elfogadja, akkor örülhetünk, mert enni/inni kért, és mi adtunk neki. Mi is szeretünk akkor enni és inni, mikor éhesek és szomjasak vagyunk. Van, hogy csak 1-2 falatot, van, hogy csak 1-2 kortyot. Miért lennének pont a kisbabák mások?! Én a 3-4 óránkénti szigorú szoptatási rendet rendkívül helytelennek és kegyetlennek tartom abban az esetben, ha a baba hamarabb megéhezik, és a rend betartása érdekében nem elégítjük ki az igényét.
Saját tapasztalat: Marci fiam 1-2 óránként 1-1,5 órát is képes volt szopizással eltölteni. Mivel ő az első gyermekem, nem is volt ennek semmi akadálya. Nem siettünk soha sehová, csak az övé voltam, boldogan szoptattam akkor amikor ő kérte. Makkegészséges, boldog kisgyermek lett. Berci fiam a kórházban a szülőágyon szopizott először, méghozzá olyan erővel, hogy magam sem hittem, hogy ilyen létezik. Ő minden alkalommal 15-20 perc alatt "végzett velem", lekérezkedett az ölemből és hasra fektetve magától elaludt a kiságyban. 3-4 óránként kért enni, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Vele volt értelme ennek a rendszernek, hiszen ő így működött. Kíváncsi vagyok, a harmadik babám milyen lesz. De akár "Marci-típusú", akár "Berci típusú", ugyanúgy állnék hozzá, ahogy azt a "típusa" megkövetelné!
b) Éjszaka
- most már szerencsére köztudott, hogy az anyatej az éjszakai szoptatás alatt termelődik legjobban, tehát minél többet ébred fel a baba szopizni éjszaka, annál több tej termelődik.
Saját tapasztalat: nekem nem okozott problémát éjszaka 5-6x kelni. A fiúk mellettem aludtak kiságyban vagy a franciaágyunkban, magam mellé tettem őket, félálomban megszoptattam őket, majd mindenki aludt szépen tovább. Nagy könnyebbség, ha anya-baba egy szobában és a lehető legközelebb alszanak egymáshoz!
b) 6-12 hónapos korban
Azt mondják az okosok, hogy 6 hónapos korig ideális a kizárólagos anyatejes táplálás, és régen úgy tartották, hogy egyéves gyermeknek már nincs szüksége az anyatejre. Én ebben az időszakban sokkal többet szoptattam a fogzás, a növekedési mérföldkövek, a lelki fejlődésük okozta kis belső viharaik miatt, így úgy gondolom, bőven a szoptatós időszak kellős közepén vagyunk ilyenkor.
Saját tapasztalat: Fogzás, szeparációs szorongós időszakban, ha fájt valamijük, természetesen napközben is mindketten többször bújtak oda hozzám "Tej!!", illetve "Cicii!!" felkiáltásokkal, és ilyenkor mindig, minden esetben, minden helyzetben kaptak - megnyugodtak (akárhol voltunk!!). Én ezt tartottam jónak, nem okozott gondot a kivitelezés sem (én szívesen szoptattam játszótéren, étteremben is - diszkréten persze). Elfogadom, hogy valakinek ez nem fér bele! Én azonban úgy éreztem, sokkal több rosszalló pillantás kereszttüzébe kerülök egy ordító babával, mint egy némán szopizó kicsivel.
c) 12-18 hónapos korban
Úgy tapasztaltam, hogy ebben az időszakban már sokkal inkább az anyai testközelség játszik szerepet a szoptatásban, hiszen egy egyéves gyermek már szinte mindenfajta szilárd táplálékot ehet és eszik is általában. Természetesen a betegségektől ugyanúgy véd és immunizál az anyatej!
Saját tapasztalat: Ebben a korban a fiaim különösen hajlamosak voltak hányós-hasmenéses vírusokat összeszedni, és minden esetben a szoptatás volt az, ami szerintem megmentett minket a kiszáradás/kórház/infúzió rémálmától. Ilyenkor én egész nap szoptattam őket és mást nem is fogadtak el, még vizet sem! Viszonylag hamar és súlyveszteség nélkül meggyógyultak!
d) 1,5 éves kor felett
Én itt éreztem, hogy a gyermeknek már tulajdonképpen nincsen szüksége az anyatejre sem és a szoptatásra sem olyan nagymértékben, és ekkor kezdett nekem is teherré válni a szoptatás. Itt jön el a kérdés, hogy meddig engedjük, ill. hogyan hagyjuk abba - erről mindjárt szó lesz!
e) Várandósan
Tévhit-e vagy sem, de a sokan a szoptatás számlájára írják a korai vetéléseket. Erről nincsenek adatok, én is csak a saját tapasztalataimat tudom elmondani.
Saját tapasztalat: az első gyermekem születése után mindkét várandósságom alatt szoptattam; első alkalommal az 5. hónap végéig, második alkalommal a 4. hónap végéig. Soha egyetlen alkalommal sem éreztem méhösszehúzódást; soha, egyetlen alkalommal sem véreztem szoptatás után. Ez egészen biztosan egyéni dolog is. Ha valakinek bármelyik bekövetkezik, nem tanácsos tovább szoptatni a nagyobb babát a kicsi érdekében.
+ Szoptatási pózokról itt.
A korosztályos "határokról" már fent esett szó, én most a szoptatás végleges abbahagyásának mikorjáról és hogyanjáról szeretném leírni a gondolataimat.
Én maximálisan kitartok amellett az elvem mellett, miszerint a babát/kisgyermeket addig érdemes szoptatni ameddig igényli. Egy anya érzi, hogy ennek a vége mikor érkezik el, és én hiszem, hogy létezik finoman elengedés a drasztikus "elválasztással" szemben. Nekem nem lett volna szívem üvölteni hagyni a gyerekemet, de elismerem, hogy másnál ez hozza meg a családi békét, a nyugalmas éjszakákat.
Saját tapasztalat: egyelőre kettő történetem van, kettő teljesen különböző karakterű gyermekről.
1) Marci szoptatás-története: Marci 12 hónapos korában megkóstolta a tehéntejet, ízlett neki, szerette, nem mutatott allergiás reakciót. Napi 3x2dl tejet megivott általában. 18 hónapos korában kezdtem érezni, hogy szopizni csak akkor bújik oda hozzám, ha csak érezni akarja, hogy ott vagyok és szeretem. Az anyatejre kifejezetten nem volt igénye már. Éjszaka csak 1x kelt, vagy már akkor sem, és csak altatáshoz kérte a mellemet. Másképpen nem tudott elaludni. Kicsit később egy hosszú hétvégén Anyósoméknál voltunk. Marci nagyon belefeledkezett a játékba, lekötötte az új környezet, éjszaka elfelejtett szopizni, "beájult az ágyba". Másnap és harmadnap ugyanez. Két nap múlva kért először tejet, mire én a hűtőre mutattam, hogy "Ott van." - Így ért véget a szoptatásunk 20 hónapos korában. Altatáshoz a hajamat adtam a kezébe, azt simogatta. Még most is így alszik el és vigasztalódik meg, 4 évesen. :)
2) Berci szoptatás-története: Bercinél szintén 18 hónaposan kezdtem érezni, hogy már lassan ideje lesz abbahagyni, de Berci amennyire mell-független volt és ritkán és gyorsan szopizott kiskorában, annál ragaszkodóbb lett nagyobb korára. 21 hónapos korában még 5x keltem hozzá éjszaka, mert üvöltött, hogy "CICIII!!!". (Természetesen a víz nem volt jó!) Fokozatosan, hozzá igazodva tértünk át arra, hogy éjszaka csak magam mellé vettem, de nem adtam neki oda a mellemet. Volt, hogy jó volt neki csak ennyi, volt, hogy nem. De szép lassan és fokozatosan 1 szopizás/éjszaka lett ez az arány. Napközben Maricért oviba menet alszik, így többször volt már, hogy csak az esti altatásnál került elő a "cici-téma". Szépen, lassan elég lett neki annyi, hogy csak megfogta a mellemet és úgy aludt el. Én megvártam, ő pedig magától leszokott a szopizásról. Én hiszem, hogy mindkettőnknek így volt a legjobb. És 4 év után először a héten volt, hogy 2 éjszakát zsinórban átaludtam este 9től reggel 7ig. Tökéletes! :)
Tipp: csak amennyiben ez a lassú fokozatosság esik jól, akkor kövessétek ezt a példát. Akárkinek akármilyen okból ez kényelmetlen vagy idegességet, kialvatlanságot, türelmetlenséget szül, valószínűleg más az ő útja! Hiszem, hogy mindenki megtalálja a neki(k) legmegfelelőbbet! Ügyesek vagytok, Anyukák, tudjátok Ti!!! Csak hallgassatok az ösztöneitekre!!! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése