Mikor még fogalmam sem volt arról, milyen szülni, volt bennem egy kis izgalom, de annyira keveset tudtam a dolgokról, hogy tulajdonképpen nem tudtam, miért kell izgulnom. Én az a fajta kismama voltam, aki minden terhesgondozási időpontra boldogan mentem, mert tudtam, hogy megnézik a babámat, és mi is láthatjuk őt egy pillanatra - mindig egy piros betűs ünnepnap volt ez a naptárban. Mikor Anyósom izgatottam kérdezte, hogy "Ééés, minden rendben volt?" - nem tudtam, miért izgul ennyire, hiszen, persze, hogy minden rendben, miért is ne lenne rendben minden. Első szülésemre annyival készültem, hogy elmentem a szülésznőm apás szülésfelkészítő tanfolyamára (2x60perc - 2x6000Ft volt, ha jól emlékszem). Volt bennem egy kis féltékenység azokkal szemben akik már szültek, így szülésvideókat és szüléstörténeteket direkt nem olvastam/néztem. Úgy éreztem, hogy először szeretnék egy egészséges gyereket szülni, és életben maradni szülés után, és majd később tudok mások szülésével is foglalkozni (ha érdekelni fog). Miután Marci egy viszonylag küzdelmes és hosszú út végén megszületett, úgy éreztem, hogy mindenre képes leszek ezek után. És boldogan és érdeklődve hallgattam/hallgatom végig bárki szüléstörténetét. Másodjára már nagyjából képben voltam, hogy mi az a szülés - de (mint ahogy mindenki mondta), valóban teljesen más volt a második, mint az első. Most, hogy a harmadik szülésem kapujában állok, már sokkal több információ van a birtokomban, és (sajnos) azt is tudom, mikor melyik pillanatban miért lehet(ne) izgulni. Igyekszem úgy nekimenni a dolognak, mint először, hogy nem lesz baj, miért is lenne.
Én most arról szeretnék írni, amit nem feltétlenül hall a kismama szülésfelkészítőn, vagy a nőgyógyászától, szülésznőjétől, bábájától stb. Amit talán egy többször szült anyuka jobban el tud mesélni...
Először is, a legfontosabb, hogy minden várandósság más, minden szülés más. Így amiket én most leírok, azok maximum támpontok lehetnek...
- Angliában pl. nagy "divat" a szülési terv készítése. Én nem készítettem, nem voltam egy tudatos első-szülő nő. Ennek van jó és rossz oldala is. Jó volt, hogy nem ragaszkodtam túlságosan egy kifejezett pózhoz, metódushoz stb. Viszont sokan panaszkodnak utólag, hogy ha tudták volna, hogy mi mindent kérhettek volna, megtették volna. Én azt gondolom, érdemes tudni azt, amit biztosan szeretnénk elkerülni, és a szülésznőnkkel/orvosunkkal erről beszélni (esetleg papíron is odaadni neki). Az pedig, hogy szülés közben mi hogyan fog alakulni, hogy a tervhez lehet-e hűnek maradni, úgyis kiderül ott és akkor. A nőgyógyászom nagyon jókat mond ebben a műsorban erről itt: http://rtl.hu/rtlklub/felketto/videok/428524
- arról már itt írtam, hogy honnan tudja meg az édesanya, hogy elérkezett a szülés ideje. Most a szülés szakaszairól írnék bővebben. Erről összefoglaló itt, én pedig kiegészíteném a saját tapasztalataimmal.
a) a tágulási szakaszban a menstruációs görcsökhöz való hasonlítás megtévesztő lehet. Akinek nem szoktak lenni, vagy gyengék szoktak lenni a menstruációs görcsei, azoknak ez a hasonlítás semmit sem fog mondani. Én úgy éltem meg, hogy nagyon erős összehúzódásaim voltak, míg a menstruációs görcsök petefészek tájéki görcsök voltak. Míg a menses görcsök egy folyamatos, tompa fájdalom, a fájások ehhez képest inkább egy nagy horderejű sokkal nagyobb területet érintő bizonyos intervallumig tartó egyre erősödő összehúzódások. Nekem olyan érzés volt, mintha egy nagy hullám elragadott volna és sodort volna magával, csak mindezt belülről. Első gyermekemnél pedig szinte semmilyen fájdalmat nem éreztem, nagyon enyhék voltak a fájásaim. Néha összehúzódott a méhem, éreztem, hogy történik valami, de csak szuszogtam; a fájások között aludtam (még álmodtam is); míg a másik fiammal nagyon fura tehénbőgés jött ki belőlem ösztönösen minden fájással. Hogy egy-egy fájás meddig tart, azt nehéz megmondani, én nem is emlékszem. Azt tudom, hogy volt a fájások között egy kis nyugalmi pauza, viszont sokaktól hallottam, hogy pl. burokrepesztés után nem volt szünet a fájásai között.
b) oxytocin: itthon nagyon gyakran adnak, ha a kismama nem tágul megfelelő tempóban. Az oxytocin egy hormon, ami "egy kétélű fegyver", ahogyan Rákóczi István professzor fogalmaz ebben a cikkben. Nekem adtak az első szülésemnél, mert valóban semmi nem történt. A magzatvíz elfolyt este 21.00-kor, és 06.00-kor mikor bementünk a szülőszobára, nem voltak elég erősek a fájásaim ahhoz, hogy Marci meg tudjon születni. Hozzáteszem, az (azt hiszem 1. adag) oxytocin sem hozta meg a várt hatást, talán csak a 2. adag (de erről már nem tiszták az emlékeim) és Marci csak 12.05-kor született meg. Én úgy gondolom, hogy ha nem ilyen jó kezekben vagyok, máshol nem vártak volna ilyen sok időt Marcira és arra, hogy megszülessen természetesen. A zárójelentésemen elsődleges és másodlagos fájásgyengeség is szerepel! Tehát az oxytocin nem ördögtől való, ha azt akkor és arra használják, hogy a baba szépen meg tudjon születni. A feleslegesen beadott, a szülést meggyorsítandó adagolás már véleményem szerint káros.
c) fájdalomcsillapításról én személyeset nem tudok írni, ugyanis egyik szülésemnél sem kértem, de nem is ajánlották fel. (Még egy érv a Szent Imre kórház mellett azoknak, akik nem szeretnének fájdalomcsillapítást igénybe venni.) Itt található infó a szülés során kérhető/kapható fájdalomcsillapítási módszerekről.
d) a kitolási szakaszra én nem úgy emlékszem vissza, mint egy éles váltásra, hogy egy újabb szakaszba ért a szülésem. Azt tudom, hogy Marcinál talán több, mint 2 óra volt maga a kitolás, mert már bent volt a szobában a kiskocsi amin hozták a műszereket, meg a babának is előkészítették a kocsiját, a ruháját, a karszalagját. Viszont nekem a szülésfelkészítőn azt mondták, hogy 3-4 nyomásra kint van a baba - hát, ez nagyon nem így történt. Eleve a sokat és sok helyen székelési ingerhez hasonlított érzés egyáltalán nem olyan, és valószínűleg ez a téveszme okozta a hatalmas és fájdalmas aranyeremet. Ugyanis a kitolásnál nem végbélből kell nyomni, semmi köze a székelésnek a szüléshez (ha engem kérdeztek). Méhből lefelé kell nyomni nagyon erősen. Hogy legyen valami amihez hasonlítsam: ahogy a tampont felhelyezzük, van egy kanyar. Ez a nyomás úgy kell, hogy erőt fejtsen ki, hogy ebből a kanyarból kikerüljön a baba. Szóval a hüvelyből lefelé irányuló nyomás ez inkább, mint bármilyen végbél felé irányuló.
e) a baba fejének beékelődése a medencébe ami nagyon erős érzés, igen, az nagyon fáj - ahogy széttolja a csontokat. A fiaim 36cm-es és 38cm-es fejjel bújtak ki, így elég nagy utat kellett törjenek maguknak, és ez bizony egy nagyon durva feszítő érzés. Valószínű, hogy akinek a babája 32cm-es fejecskével születik (és ez a gyakoribb), annak annyira nem okoz nagy fájdalmat, vagy nem tart a tágulás olyan sokáig, mintha még 6cm-rel tovább kéne tágulnia.
f) ha minden rendben zajlott a szülés során, a babát a legtöbb kórházban az édesanya mellkasára helyezik, és a szoptatással is megpróbálkozhatnak. Ez szerintem az egész szülés legkatartikusabb része, itt kézzel lehet tapintani a nagy küzdelem eredményét, a saját bőrünkön lehet érezni annak a pici babának a puha kis bőrét, érezni a szuszogását, akit annyi hónapon keresztül vártunk. Így minden sokkal kevésbé fáj. Állítom, hogy babával a mellemen, szülés után még a gátvarrás sem fáj.
g) egy dolog van, ami kicsit kellemetlenné teheti ezt az idillt, és az a méhlepény megszülése. Első szülésem alkalmával meg is lepődtem, hogy "jaa, tényleg, ez még hátra van"... Talán ezért is különítik el ezt, mint lepényi szakaszt. Ami itt nagyon fontos, hogy ne maradjon a méhben egy pici darab sem a méhlepényből, mert akkor műtétre kerülhet sor. A lepény megszülése ugyanúgy méhösszehúzódással/fájással történő kitolással történik. Nekem elsőre sokkal nehezebbnek tűnt, mint gondoltam. Mikor az ember már túl van a nehezén, megszületik a pici baba, még egy utolsó erejével a méhlepényt is meg kell hogy szülje, hogy valóban véget érjen a szülés.
h) a szülés utáni 1-2 óra - amit aranyórának is neveznek, nagyon fontos az anya-baba kötődés szempontjából, és akkor a legszebb, ha háborítatlan. Bercivel szerencsére átélhettem, mert minden úgy történt a szülés során, ahogy a nagy könyvben meg van írva; csodálatos volt. Hármasban a szülőszobán, baba szopizik, apuka gyönyörködik, anyuka boldog. És így telik el 1-2 óra (optimális esetben).
Minden babaváró kismamának csodálatos, csalódásmentes, életre-szólóan szép szülést kívánok!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése