1. Mindenkinek a magánügye(!!!):
Hogy van-e gyereke, hány gyereke van, honnan, hogyan és kitől van gyereke!!!
2. Gondolkozzunk, mielőtt ítélkeznénk!!!
Vajon nem bántom-e meg az illetőt a véleményemmel? Vajon nem okozok-e neki fájdalmat az ítéletemmel? Van-e értelme mást megítélnem?
3. Próbáljuk magunkat a másik helyébe képzelni!
Vajon miért érez úgy ahogy? Vajon lehetséges-e hogy pont az ellenkezőjét akarja mondani mint amit én elsőre gondoltam? Hogyan tudnék én pozitív dolgot hozzátenni? (Nem negatívat, és elvenni.)
Ami ebben a témában a legfontosabb szerintem, hogy egy kisbaba léte vagy nemléte (hogyan létrejötte, milyen módon történő születése, miként való felnevelése) a világon a legeslegintimebb téma. Leginkább a szüleire tartozik. Akik ha úgy gondolják, hogy megtisztelnek másokat azzal, hogy beavatják őket is, akkor azért hálásnak kell lennünk és tiszteletben kell tartanunk. Lehet természetesen véleményünk (ellenvéleményünk is), el is mondhatjuk nyilván, de úgy gondolom, hogy nagyon finoman kell kezelni és közvetíteni.
Egy dolog biztos: mindenki boldog akar lenni. Valaki gyereket akar, gyereke lesz, boldog lesz. Valaki gyereket akar, nem lesz neki és próbál találni egy utat magának ahogyan mégis boldog tud lenni. Valaki nem akar gyereket, nem lesz neki, boldog lesz. Valaki nem akar gyereket, mégis lesz neki, és megpróbálja boldoggá nevelni.
Engedjünk mindenkit a maga útján boldognak lenni. Gyermekkel vagy gyermek nélkül.
A cikkek, amik inspiráltak:
https://wmn.hu/elet/18973-d-toth-kriszta-na-most-mar-tenyleg-szalljatok-ki-a-mehembol-es-a-gyerekem-fejebol
https://wmn.hu/ugy/46792-szentesi-eva-nemanya
https://www.youtube.com/watch?v=pQGlAM0iWFM
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése